|
|
HAT-18-01-0430
Az előkészületek:
2019. április 30.
Iskolánk - másik csoportjához hasonlóan - a „Határtalanul” program keretében korábban vállalt, Magyarság Házában a „Mi magyarok” kiállítás helyett a MNL Veszprém megyei Levéltár rendhagyó történelemóráján vehetett részt, amit Dr. Jakab Réka és kollégája két csoportban vezetett le. Így a Trianon utáni erdélyi helyzettel, különös tekintettel az ott élő magyarságra és az I. világháború történéseivel foglalkoztak tanulóink.
2019. február - május Felkészülés – előkészítő órák:
A második turnusban a 7.b és 7.c osztály jelentkezett tanulói készültek az útra. Az előkészületek során Némethné Károlyi Jolán és Rózsa Viktória történelem szakos nevelők irányításával Erdély történelmének áttekintését végezték el a gyermekek. A külföldre induló csoport, a kirándulás szabályait is átbeszélték osztályfőnökeikkel: dr. Horváth Lászlónéval és Gyenes Erzsébettel. Többek között: melyek azok a szabályok, amelyeket be kell tartani egy ilyen hosszú és fárasztó utazás során, hogyan képviseljük városunkat, közösségünket. Böjte Csaba ferences szerzetes árváinak megkezdték az adománygyűjtést. Ezúton fejezzük ki az árvák köszönetét a szülők felé, mert az adakozásból összegyűlt pénznek a torockói gyermek közösség igen nagy hasznát vette. A testvériskolával történő találkozásra is megkezdődtek az előkészületek. Ennek keretén belül az ajándékkészítés, Veszprém és az iskolánk bemutatójának összeállítása… Diákjaink Erdély nevezetességeiről, az általunk vállalt programok helyszíneiről, történelmi vonatkozásairól gyűjtőmunkát végeztek, amit az utazás során is megosztottak egymással kiselőadások keretében.
2019. május 07. – kötelező előkészítő foglalkozás
A csoportok tanulói ismerték Erdély történelmét. Az idő rövidsége miatt azokkal a fő eseményekkel foglalkoztak, melyek meghatározóak voltak Erdély mai arculatának kialakulásában. Így nem csak a „száraz” politikai történetével, hanem művészetével, irodalmával, építészetével és modern kori mindennapjaiba is előzetes bepillantást végeztek a diákok. A csoportok beszámolóit az általuk készített prezentáció is segítette. Sor került a Székely Mikó testvériskolánkban bemutatandó jelenet bemutatására is. Az előkészületek során külön köszönet jár – a fenti osztályfőnökökön kívül – Száraz László és Verő Györgyi felkészítő munkájáért, valamint Nógrádi Ákos segítő, szervező munkájáért.
A kirándulás
„ A víz szalad, de a kő marad…” – körutazás Erdélyben
2019. május 18 - 24.
Május 18.
Szombaton 7:00 órakor vágtunk neki a hosszú útnak. A hangulat az elejétől kezdve jó volt és szerencsére meg is maradt az egész útra. Erdélyi körutunk első megállója, Király-hágó. A történelmi Magyarország és Erdély határán elgondolkodhattunk, mennyit jöttünk a mai határtól idáig (volt, aki az „okos telefonjával” le is mérte). A kilátás csodálatos volt, szemünk elé tárult a jellegzetes erdélyi táj a maga erdőségeivel és hatalmas legelőivel. Innen tovább indultunk Csucsára, ahol az Ady emlékházat tekintettük meg, majd a Goga Múzeum területén lévő ortodox templomot is. Utazásunk következő állomása Bánffyhunyad, a középkori református templom. A templom érdekessége, hogy falain különböző méretű és színű kézimunkák díszítik és kazettás mennyezet is különleges emléket állít az erély építészet történelmének. A templom történetét lelkész úrtól ismerhettük meg, aki a restaurálás alatt lévő templomban a szülőföldön megmaradás kötelességéről is szólt hozzánk. Az esti órákban érkeztünk aranyosgyéresi szállásunkra a Hotel Tiverbe, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.
Május 19.
Napunkat a tordai sóbánya megtekintésével indítottuk. A hatalmas sóbarlang-rendszer méreteivel és a benne kialakított sportolási lehetőségekkel lenyűgözött minket. Megismertük a só bányászatának modern kor előtti módszereit, a környék természetföldrajzát és a sóval történő kereskedelem erdélyi vonatkozásait. A szabadidőben mindenki kipróbálhatta a neki tetsző játékokat vagy lesétálhatott a belső tóhoz.
Programunk a tordai országgyűlés helyszínénél folytatódott, ahol kimondták a vallásszabadságot.
A templom előtt, a reformáció 450. éves évfordulójának tiszteletére állított emlékoszlopánál szalagot kötöttünk, tisztelegtünk elődeink előtt.
A délután folyamán Kolozsvár belvárosát tekintettük meg Pócsai Sándor tanár úr vezetésével, aki az Apáczai Csere János Gimnázium történelem tanára és mint kolozsvári lakos a történelmi és művészeti ismereteken túl rengeteg érdekességet mesélt a város jelenlegi életéről. Vezetésével megálltunk Mátyás király szülőházánál, ahol Bocskai István és Bethlen Gábor életéről is megemlékeztünk. Innen tovább sétáltunk a Szent Mihály templomhoz, a Mátyás lovasszoborhoz. Megemlékeztünk Bem Józsefről és Bolyai János matematikusról, akinek szülőháza szintén a közeli utcában található. Elsétáltunk a méltán híres Bolyai Egyetem előtt, megtekintettük a Farkas utcai Szent György lovasszobrot. Utunkat a Házsongárdi temetőben fejeztük be. Itt helyezték örök nyugalomra Kós Károlyt, Apáczai Csere Jánost, Dsida Jenőt és még számos, méltán híres elődünket. Innen indultunk Torockóra, ahol a hangulatos utcákon sétálva elevenítettük fel a régi építészeti szokásokat, gyönyörködtünk a Székelykő meredek sziklafalain, és aki gondolta, egy kis emléktárgyat vásárolhatott magának. Átadtuk a szülők által küldött, összegyűjtött pénzadományunkat - az éppen istentiszteletre készülő - gyermekotthon vezetőjének. Aranyosgyéresi szállásunk felé a Tordai-hasadék jellegzetes „V” alakját tekintettük meg, igaz, csak az autóbusz ablakán keresztül.
Május 20.
Hotel Tiver szállásunkat elhagyva első megállónk, Marosvásárhely felé vettük utunkat. A Kultúrpalotában már várt bennünket idegenvezetőnk, akinek segítségével kellő bepillantást nyerhettünk a festett üvegablakok történetébe, az erdélyi mondavilágba, a város nevezetes politikusainak értékteremtő munkájába. A palota bejárásakor belehallgathattunk a filharmonikusok próbájába is. Ezután rövid sétát tettünk a Rózsák terén. A városból elindulva, első megállónk Korondon volt. A korondi fazekasság egyik legjelesebb műhelyében fogadott bennünket Rózsika néni, aki bemutatta a kerámiák díszítő munkáit is. Időnk volt betekinteni a korondi fazekasok kirakodó vásárába, ahol szinte mindenki talált magának, vagy családtagjainak tetsző kisebb-nagyobb ajándékot.
Farkaslakán nemzeti színű szalagot helyeztünk el Tamási Áron sírjánál, ahol megemlékeztünk az Ábel a rengetegben írójáról.
Szejkefürdő következett, ahol a székely kapuk népi motívumait tekintetük meg (egy új kaput is állítottak a reformációra emlékezve), majd Orbán Balázs sírjánál egy nemzeti színű szalag elhelyezésével tisztelegtünk a székelység történetét megíró magyar kiválóság előtt.
Az esti órákban érkeztünk meg a varázslatos Gyimesbükkre, ahol Deáky András tanár úr előadását hallgattuk meg a gyimesi csángók, az erdélyi magyarok viszontagságos életéről. A késő esti órákban nevelőink külön is találkoztak és beszélgethettek tanár úrral.
Május 21.
Napunkat – Deáky tanár úr vezetésével - az 1000 éves határ megtekintésével a felállított magyar kálvária, kopjafa sor végigjárásával kezdtük:"a Hit kapuja, megmaradásunk oszlopai" emlékeztettek bennünket alapértékeinkre. Emlékezésül nemzeti szalagot kötöttünk magyar hősi halottjaink emlékfalánál. A Kontumáci kápolna, a vasúti őrház és a Rákóczi-vár mind-mind a magyarság történelme során megmaradásáért vívott csatákra emlékeztet bennünket. Itt adtuk át tanár úrnak a Rákóczi vár rendbetételére szánt hozzájárulásunkat, „téglajegyre”.
Következő állomásunk Csíkszereda. Makovecz Imre "Angyalos" templomának megtekintése után, rövid szabadidőt kaptak a gyermekek a város piacán. Itt mindenki megnézhette a gazdag választékot és vásárolhatott a különféle sajtokból, erdei termékekből. Megnéztük a Kissomlyó - hegyet, a „csíksomlyói–búcsú” helyét. Megemlékezünk Hunyadi János 1442-es marosszentimrei győzelméről, Hunyadi magyar történelemben betöltött szerepéről.
Csíksomlyó a kegytemplom Mária szobrának megtekintésével, megemlékeztünk arról, milyen kiemelkedő szerepe van a magyar nemzet összefogásában e helynek. A pápa látogatása miatt már igen sok hívővel találkoztunk a kegytemplom környékén.
Utunkat Kézdivásárhelyen szakítottuk meg, felkeresve Gábor Áron szobrát, megtekintve az ágyú öntőműhelyét jelző táblát.
Irány a Szent Anna tó! A helyiek biztatására: medvetámadástól nem kell tartanunk, természetőrök vigyáznak a turistákra a tónál, jegyet váltottunk. Sikerült is, kellő távolságból egy medvét látnunk. „A medve nem játék.” mondják a székelyek és ezt –a távolságtartással – valamennyien megfogadtuk.
Este Sepsiszentgyörgyön, testvérvárosunkban, a szállás elfoglalása, vacsora után felkészültünk a másnapi Székely Mikó Kollégium testvériskola tanulóival való találkozásra.
Május 22.
Sepsiszentgyörgy:
A délelőtt folyamán két csoportban vezettek bennünket a város megismerésére. A Székely Nemzeti Múzeumban tettünk látogatást úgy, hogy megtudtuk, a múzeumot jövőre felújítják, ezt a gyűjteményt így egyben évekig nem láthatjuk… Csoportunk másik fele a Vadászati Múzeummal kezdett, ami változatlanul nagyon népszerű programnak bizonyult. A kiscsoportos megosztással mindenkinek maradandó élményt tudtak vendéglátóink biztosítani. Köszönjük Kiss Ildikónak, az önkormányzat munkatársának a szervezést!
Testvériskolánkat délután kerestük fel, ahol a 6. és 8. évfolyamos diákokkal találkoztunk. Bemutattuk egymásnak iskoláinkat, városunkat. Előadtuk jelenetünket, mely közös múltunkról, a tordai országgyűlésről szólt. Ők egy népdalcsokorral zárták a bemutatkozást. Átadtuk kis, személyre szóló ajándékunkat is. Utána körbe vezettek bennünket az iskola épületében. Megnéztük a könyvtárakat, bepillantást nyertünk az oktatási rendszerükbe, megnéztük a sportlétesítményeiket és az iskoláról szóló történelmi kiállításukat, majd egy barátságos labdarúgó mérkőzésen mértük össze tudásunkat. Az épület tetején elhelyezett, a városra is kilátást nyújtó műfüves focipálya nagy élmény volt a mindannyiunk számára. A szép mérkőzésről 3:1 győzelemmel távoztunk.
Este testvériskolánk 6. évfolyamos gyermekeivel és osztályfőnökükkel közösen táncházban vettünk részt az iskola színháztermében. A jó hangulatú táncoktatást és tánctanulást ismét Tőkés Zsolt vezette. Itt az is kiderült, nem olyan egyszerű megfogni egy lány kezét és páros táncot ropni! Az egész napos együttlét, a jó hangulat és a mobiltelefon nyújtotta lehetőségek felgyorsították a barátságok kialakulását: szelfi, Instagram, Facebook stb. Ezek segítségével a kapcsolat megtartása is könnyebb számukra.
Május 23.
Megemlékeztünk Bem József és Petőfi Sándor szabadságharcban betöltött szerepéről. A Petőfi emlékházban követtük Petőfi életét, egészen a "segesvári csatáig". Az emlékház kertjében álló Petőfi szoborhoz elhelyeztük a tiszteletadás szalagját.
Segesváron együtt sétáltunk a szászok építette városban. A séta során megfigyeltük az építészetük jellegzetességeit. Megálltunk az Óváros keresztény templomában, melynek falán muzulmán imaszőnyegek sorakoztak bizonyítván, hogy egymás iránti kellő tisztelettel élhet egymás mellett két különböző kultúra. Ismereteket szereztünk Segesvár múltjáról, a három nemzet uniójáról, a város legjelentősebb történelmi eseményeiről, és a legtöbbet fotózott Dracula gróf „szülőházáról”.
Körösfőn ki - ki elkölthette a maradék pénzét egy-egy erdélyi, jellegzetességre, valamint megtekintetük az egyik legszebb református templomot.
A késői órákban értünk szállásunkra, a nagyváradi Posticumba, ahol frissen főzött vacsora várt bennünket. A késő esti órákban „Ady nyomában” végigsétáltuk a belvárost, felidézve Nagyvárad kulturális vonatkozásait, megtekintve a „gyászos” „holdas” templomot és a felújított gyönyörű palotákat. A sétáló utcában megtaláltuk Ady és szerkesztő társai szobor együttesét, ahol fotót is készítettünk. Körsétánkat a Nemzeti Színház épületénél fejeztük be.
Május 24.
Búcsút véve a posticumi marasztaló vendéglátóinktól, Nagyszalonta volt utolsó állomásunk Erdélyben. A Csonka-torony, Arany János emléke előtt tiszteleg. Itt nem csak a Nagyszalonta történelmébe, hanem elsősorban a nagy költő életébe nyerhettünk bepillantást. Láthattuk Arany János kéziratait dolgozó szobáját és a felújításnak köszönhetően nehezen váltunk meg a torony tetején lévő interaktív játékoktól.
Végezetül egy hosszú utazás várt ránk és az esti órákban, épségben, új ismeretekben gazdagon érkeztünk Veszprémbe.
Értékelő szakasz:
Május 31.
Osztályfőnöki értékelő órán mindenki lehetőséget kapott élményei felelevenítésére. Úti noteszüket fellapozva pontosították a történteket. Osztályonként kis vetélkedővel elevenítettük föl erdélyi utazásunk élményeit.
Büszkék lehetünk diákjaink viselkedésére, hiszen bármerre jártunk Erdélyben, a román nevelésben részesült magyarok dicséretben részesítették tanulóinkat, mondván: ritkán találkoznak ilyen fegyelmezett csapattal.
Június 12.
14:00 órától került sor élménybeszámolónkra, melyet az iskola éttermében tudtunk megoldani, hiszen a következő évben – a mostani 6. évfolyam is – népes csoporttal vállalkozott az útra. A gyermekek beszámolóját ppt. segítette, amit önállóan, az út során készült fotókkal színesítettek. A Veszprém TV felvételt is készített a 7. osztályos talpraesett lányok előadásáról. https://www.youtube.com/watch?time_continue=457&v=ZScQbtGrMao
Köszönöm az iskola vezetésének támogatását és együttműködő kollégáim munkáját!
Köszönjük az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázati támogatását, mellyel lehetővé vált, hogy gyermekeink ekkora élményben részesülhettek!
Veszprém, 2019. jún. 30.
Nagyné Kozma Ildikó
szakmai vezető