|
|
HAT-18-01-0437
2019. május 04-10.
Az előkészületek:
2019. április 17.
Az iskolánkból a „Határtalanul” program keretében korábban vállalt, Magyarság Házában a „Mi magyarok” kiállítás, illetve a Széchenyi I. Könyvtárban az Arany Jánosról szóló tárlat megtekintése elmaradt. Sajnos egyik program sem valósulhatott meg. Helyette a Veszprém Megyei Levéltárban Dr. Jakab Réka történész tartott diákjaink rendhagyó történelemórát Erdély XX. századi történelméről, Trianonról, kultúrájáról és látványosságairól .
2019. február - május Felkészülés – előkészítő órák:
Az első turnusban három osztály indult útnak, a 7.a, d, e. Az előkészületek során az osztályfőnökök irányításával Erdély történelmének áttekintésén túl természetesen egy külföldre induló kirándulás szabályait is átbeszélték a tanulók, hogy melyek azok a szabályok, amelyeket be kell tartani egy ilyen hosszú és fárasztó utazás során. Böjte Csaba ferences szerzetes árváinak megkezdték az adománygyűjtést. Ezúton fejezzük ki az árvák köszönetét a szülők felé, mert az adakozásból összegyűlt élelmiszer, sporteszköz és bármi egyéb hatalmas segítséget jelent a nehéz sorsú fiataloknak Gyimesbükkön. A testvériskolával történő találkozásra is megkezdődtek az előkészületek. Ennek keretén belül az ajándékkészítés, Veszprém és az iskolánk bemutatójának összeállítása. A diákjaink Erdély nevezetességeiről, az általunk vállalt programok helyszíneiről, történelmi vonatkozásairól gyűjtőmunkát végeztek, amit az utazás során megosztottak egymással kiselőadások keretében.
2019. április 29. – kötelező előkészítő foglalkozás
Megismerték a tanulók Erdély történelmét. Ezen belül is az idő rövidsége miatt azokat a fő eseményeket, melyek meghatározóak voltak Erdély mai arculatának kialakulásában. Így nem csak a „száraz” politikai történetével, hanem művészetével, irodalmával, építészetével és modern kori mindennapjaiba is előzetes bepillantást kaptak a diákok. Az előkészületek során külön köszönet jár Némethné Károlyi Jolán osztályfőnöknek, aki a lehető legtöbb oldalról és kellő alapossággal igyekezett bemutatni Erdély világát. Köszönet jár Kolontáry Kata és Böti Judit tanárnőknek, akik segítették ennek a tanulmányi kirándulásnak az előkészületeit vigyáztak tanulóinkra az út során.
A kirándulás
„ A víz szalad, de a kő marad…” – körutazás Erdélyben
2019. május 04-10.
Május 04.
Szombaton reggel vágtunk neki a hosszú útnak. A hangulat az elejétől kezdve jó volt és szerencsére meg is maradt az egész útra. A határ átlépése után Erdélyi körútunk első megállója, Király-hágó, a valahai Magyarország és Erdély határa. A kilátás csodálatos és szemünk elé tárul a jellegzetes erdélyi táj a maga erdőségeivel borított hegyek és hatalmas legelők. Innen tovább indultunk Csucsára, ahol az Ady emlékházat tekintettük meg, majd a Goga Múzeum területén lévő ortodox templomot is. Utazásunk következő állomása Bánffyhunyad, a középkori református templom. A templom érdekessége, hogy falain különböző méretű és színű kézimunkák díszítik és kazettás mennyezet is különleges emléket állít az erély építészet történelmének. A templom történetét és falain látható írottasait Kozma Marika muttatta be. Az esti órákban érkeztünk kolozsvári szállásunkra a Hotel Cristalba.
Május 05.
Kolozsvár belvárosát tekintettük meg Pócsai Sándor tanár úr vezetésével, aki az egyik helyi gimnázium történelemtanára és mint kolozsvári lakos a történelmi és művészeti ismereteken túl rengeteg érdekességet mesélt a város jelenlegi életéről. Vezetésével bejártuk a Színházkertet, megálltunk Mátyás király szülőházánál, ahol Bocskai István és Bethlen Gábor életéről is megemlékeztünk. Innen tovább sétáltunk a Szent Mihály templomhoz, a Mátyás lovasszoborhoz. Megemlékeztünk Bem Józsefről és Bolyai János matematikusról, akinek szülőháza szintén a közeli utcában található. Elsétáltunk a méltán híres Bolyai Egyetem előtt, megtekintettük a Farkas utcai Szent György lovasszobrot. Utunkat a Házsongárdi temetőben fejeztük be. Itt helyezték örök nyugalomra Kós Károlyt, Apáczai Csere Jánost, Dsida Jenőt és még számos, méltán híres elődünket.
A városnézés után a tordai sóbánya felé vettük az irányt. A hatalmas sóbarlang-rendszer méreteivel és a benne kialakított sportolási lehetőségekkel lenyűgözött minket. Megismertük a só bányászatának modern kor előtti módszereit, a környék természetföldrajzát és a sóval történő kereskedelem erdélyi vonatkozásait.
Programunk a tordai országgyűlés helyszínénél folytatódott, ahol kimondták a vallásszabadságot.
Innen indultunk Torockóra, ahol a hangulatos utcákon sétálva elevenítettük fel a régi építészeti szokásokat, gyönyörködtünk a Székelykő meredek sziklafalain, és aki gondolta, egy kis emléktárgyat vásárolhatott magának. Kolozsvári szállásunk felé a Tordai-hasadék jellegzetes „V” alakját tekintettük meg, igaz, csak az autóbusz ablakán keresztül.
Május 06.
Kolozsvári szállásunkat elhagyva első megállók, Marosvásárhely felé indultunk. A Kultúrpalotában sajnos nem kaptunk idegenvezetést, de az interaktív kiállításnak köszönhetően így is kellő bepillantást nyerhettünk a festett üvegablakok történetébe, az erdélyi mondavilágba, a város nevezetes politikusainak értékteremtő munkájába. A palota bejárása után rövid sétát tettünk a Rózsák terén.
A városból elindulva a nagy esőzés miatt első megállónk Korondon volt. Bár az időjárás még itt sem volt velünk kegyes, de azért lehetőség nyílt betekintést nyerni a korondi fazekasok kirakodó vásárba, ahol szinte mindenki talált magának, vagy családtagjainak tetsző kisebb-nagyobb ajándékot.
Farkaslakán nemzeti színű szalagot helyeztünk el Tamási Áron sírjánál és megemlékeztünk az Ábel a rengetegben írójáról.
Szejkefürdő következett, ahol a székely kapuk népi motívumait tekintetük meg, majd Orbán Balázs sírjánál egy nemzeti színű szalag elhelyezésével emlékeztünk meg a székelység történetét megíró magyar kiválóságról.
Az esti órákban érkeztünk meg a varázslatos Gyimesbükkre, ahol Deáky András tanár úr előadását hallgattuk meg a gyimesi csángók, az erdélyi magyarok viszontagságos életéről.
Május 07.
Napunkat az 1000 éves határ megtekintésével a felállított magyar kálvária, kopjafa sor végig járásával kezdtük: "a Hit kapuja, megmaradásunk oszlopai" emlékeztettek bennünket alapértékeinkre. Emlékezésül nemzeti szalagot kötöttünk magyar hősi halottjaink emlékfalánál. A Kontumáci kápolna, a vasúti őrház és a Rákóczi-vár mind-mind a magyarság történelme során megmaradásáért vívott csatákra emlékeztet bennünket.
Tanulóinkkal Böjte Csaba "Bentlakásába" mentünk, ahova a gondozottak számára segítséget vittünk. Az otthon gondnoka - bár nem magyar anyanyelvű, de Böjte Csaba első generációs megmentettjei közül való - gyönyörű magyarsággal köszönte meg a gyermekek és szüleik adományait.
Következő állomásunk Csíkszereda. Makovecz Imre "Angyalos" templomának megtekintése után, rövid szabadidőt kaptak a gyermekek a város piacán. Itt mindenki megnézhette a gazdag választékot és vásárolhatott a különféle sajtokból, erdei termékekből. Megnéztük a Kissomlyó - hegyet, a „csíksomlyói–búcsú” helyét. Megemlékezünk Hunyadi János 1442-es marosszentimrei győzelméről, Hunyadi magyar történelemben betöltött szerepéről.
Csíksomlyó a kegytemplom Mária szobrának megtekintésével, megemlékeztünk arról, milyen kiemelkedő szerepe van a magyar nemzet összefogásában e helynek.
A Szent Anna tóhoz sajnos nem tudtunk elmenni, ugyanis az előző héten történt medvetámadás miatt biztonságosabbnak láttuk megfogadni a székely mondást: „a medve nem játék.”.
Este Sepsiszentgyörgyön, testvérvárosunkban, a szállás elfoglalása, vacsora után felkészültünk a másnapi Székely Mikó Kollégium testvériskola tanulóival való találkozásra.
Május 08.
Sepsiszentgyörgy:
Testvériskolánkat délelőtt kerestük fel, ahol először körbe vezettek minket az iskola épületében. Megnéztük a könyvtárakat, bepillantást nyertünk az oktatási rendszerükbe, megnéztük a sportlétesítményeiket és az iskoláról szóló történelmi kiállításukat. Napunk során városnézésre kísért bennünket a Kollégium egyik tanára. Megtekintettük a Vadászati Múzeumot, majd a testvériskola diákjaival találkoztunk. Bemutattuk egymásnak iskoláinkat, városunkat, majd egy barátságos labdarúgó mérkőzésen mérték össze tudományukat a diákok. Az épület tetején elhelyezett, a városra is kilátást nyújtó műfüves focipálya nagy élmény volt a mindannyiunk számára. A délután további részében a Székely Nemzeti Múzeumba tettünk látogatást. Este testvériskolánk 6. évfolyamos gyermekeivel közösen táncházban vettünk részt az iskola színháztermében. A jó hangulatú táncoktatást és tánctanulást ismét Tőkés Zsolt vezette, tanítványaival. Az egész napos együttlét, a jó hangulat és a mobiltelefon nyújtotta lehetőségek felgyorsították a barátságok kialakulását: szelfi, Instagram, Facebook stb. Ezek segítségével a kapcsolat megtartása is könnyebb számukra.
Május 09.
Elhagyva Sepsiszentgyörgyöt megtekintettük a "segesvári csata" emlékhelyét Fehéregyházát, megemlékeztünk Bem és Petőfi szabadságharcban betöltött szerepéről. A Petőfi emlékházban követtük Petőfi életét, egészen a "segesvári csatáig". Az emlékház kertjében álló Petőfi szoborhoz elhelyeztük a tiszteletadás szalagját.
Segesváron együtt sétáltunk a szászok építette városban. A séta során megfigyeltük az építészetük jellegzetességeit. Megálltunk egy olyan keresztény templomban, melynek falán muzulmán imaszőnyegek sorakoztak bizonyítván, hogy egymás iránti kellő tisztelettel élhet egymás mellett két különböző kultúra. Ismereteket szereztünk Segesvár múltjáról, a három nemzet uniójáról, a város legjelentősebb történelmi eseményeiről, és a legtöbbet fotózott Dracula gróf szülőházáról.
Körösfőn ki - ki elkölthette a maradék pénzét egy-egy erdélyi, jellegzetességre, valamint megtekintetük az egyik legszebb református templomot.
A késői órákban értünk szállásunkra, Váradszentmártonba.
Május 10.
Most már mondhatjuk, hogy a „szokásostól eltérően” nem volt alkalmunk esti városnézésre Nagyváradon, ezért a hazautazás napján tekintettük meg a város nevezetességeit.
Nagyszalonta volt utolsó állomásunk Erdélyben. A Csonka-torony, Arany János emléke előtt tiszteleg. Itt nem csak a Nagyszalonta történelmébe, hanem elsősorban a nagy költő életébe nyerhettünk bepillantást. Láthattuk Arany János kéziratait dolgozó szobáját és a felújításnak köszönhetően nehezen váltunk meg a torony tetején lévő interaktív játékoktól.
Végezetül egy hosszú utazás várt ránk és az esti órákban, épségben, új ismeretekben gazdagon érkeztünk Veszprémbe.
Értékelő szakasz:
május 13-16.
Osztályfőnöki értékelő órán mindenki lehetőséget kapott élményei felelevenítésére. Úti noteszüket fellapozva pontosították a történteket.
Büszkék lehetünk diákjaink viselkedésére, hiszen bármerre jártunk Erdélyben, a román nevelésben részesült magyarok dicséretben részesítették tanulóinkat, mondván: ritkán találkoznak ilyen fegyelmezett csapattal.
Június 12.
Reggel 14:30-tól került sor élménybeszámolónkra, melyet az iskola éttermében tudtunk megoldani, hiszen a következő évben – a mostani 6. évfolyam – két, 34-34 fős tanulócsoporttal vállalkozik az útra. A gyermekek beszámolóját ppt. segítette. A Veszprém TV felvételt is készített a 7. osztályosok előadásáról.
Köszönjük az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázati támogatását, mellyel lehetővé vált, hogy gyermekeink ekkora élményben részesülhettek!